Tavasz az Oderán

Varjak károgása hirdette a ködös téli reggelt; épp oly nyughatatlan és rekedt varjaké, mint amilyenek makrokörnyezeti rokonaik. A kanyaron túl tiszta kis fenyves tűnt fel" szakasztott olyan, mint amilyenen az imént haladtak át a katonák. Ez már Németország volt. De ezt még csak a törzsek tudták. A katonák, a térképet nem nézegető egyszerű emberek elmulasztották a nagy pillanatot és csak este tudták meg, hogy hol is vannak. Akkor aztán rányitották szemüket Németország földjére, erre a jól gondozott földre, amelyet ősidők óta szláv telepesek és orosz kardok védelmeztek a keleti barbár betörésektől. „Megfésült" ligeteket láttak és virágos kertektől övezett házacskákkal és csűrökkel teletűzdelt, simára „vasalt" síkságokat. Szinte hihetetlennek tűnt fel, hogy innen, a földnek e látszatra olyan rendes zugából támadt és zúdult rá a világra a halált lehelő pestis. - Hát ilyen vagy... te híres - szólalt meg egy tagbaszakadt orosz katona. Most először fordult tegező szóval Németországhoz, az utolsó négy év alatt csak gyűlölettel kiejtett „az" helyett. És valamennyien a nagy Sztálinra gondoltak, aki vezérelte és elvezette őket ide. Sztálinra emlékezvén, a katonák egymásra néztek; pupillájuk kitágult legyőzhetetlen erejük büszke tudatától: - Mi pedig ilyenek vagyunk! Az úton vég nélküli áradatban hömpölygött a katonaság. Gyalogság, tehergépkocsik, hosszú csövű ágyúk és tompa orrú hegyi ágyúk vonultak nyugat felé...

A feltöltött fotók minden esetben az adott termékről készültek.

Kérdés küldéséhez kérem jelentkezzen be vagy regisztráljon!

Termék elérhetőség

A következő átvételi ponton vehető át:

Militarium.hu
1171, Budapest Péceli út 187